Az embernek évezredek óta természetes igénye van a szellemi-spirituális dimenzióra – azaz arra, hogy az ideje bizonyos részét egy szellemi, láthatatlan világban töltse –, így mindenkit sajátos szakrális világ jellemez. Ennek az egyedi és sokszínű szellemi-képi-szertartási rendszernek a megélése a legkülönbözőbb belső és külső formákban, képekben nyilvánulhat meg, és az optimális közeg vagy tér is megteremthető számára. Nem meglepő tehát, hogy egyre többen vágyunk valamilyen spirituális fókuszpontra az otthonunkban is.


Alkatunk szerint ez lehet egy titkos sarokban (ezért létéről kevesen, csak a legközelebbi barátok és család-tagok tudnak), vagy lehet a nappali dísze, amelynek – az esztétikai élményen túl - valódi értékét és szimbolikáját azok fedezhetik fel, akik nyitottak a finom részletekre miközben értő érzékenységgel vannak jelen a térben.


Lélek-tér-képeim külső és belső utazások, kalandok lenyomatai. Látszólag egymástól időben és térben eltérő kultúrák és spirituális hagyományok ötvözésével nyitnak utat a lélek számára, engedve a szabad, kreatív asszociációknak és határtalan merész szárnyalásnak különböző terekben és lehetséges dimenziókban.


A végtelen idő és az örök jelen örömének szabadsága tükröződik bennük, így ösztönöznek a nyugodt szemlélődésre, egyfajta kontemplációra. Talán a jelenkor „házi-oltárai” ezek a képek: összekötnek legbenső lényünkkel, miközben segítenek kapcsolódni a láthatatlan világokkal, egyetemes minőségekkel.