„Katát több alkalommal is lakberendezési tanácsadásra kértem föl. Nagyon érdekes volt megfigyelni, ahogyan először gondosan „bejárta a terepet”, szinte eggyé vált a térrel. Érdekes és elgondolkodtató kérdéseket tett föl a családi szokásokra vonatkozóan, és nagy örömömre nem egy elsősorban neki tetsző – ilyen-olyan divatot követő – környezetet kívánt számunkra létrehozni, hanem figyelembe vette az adottságokat, a meglévő bútorokat és a családi szokásokat. Keze alatt élhető, harmonikus és mégis izgalmas terek születtek. Meglepő színkombinációkkal, a meglévő képek és dísztárgyak szokatlan és izgalmas áthelyezésével, kis helyi fényekkel szinte csodát varázsolt a lakásból. Érdekes egyensúly született a nyugodt felületek és a váratlan, szokatlan súlypontok között. Azóta is szeretjük megújult otthonunkat, és a vendégek is szívesen tartózkodnak nálunk.
Különösen tetszett, hogy Kata megkülönböztetett figyelmet szentelt a közös étkezések helyének. A praktikus és gondos kialakítás révén a konyhában ténykedők főzés közben is részt vehetnek a családi beszélgetésekben, játékban vagy zenehallgatásban.”
„Teret nyitott a Katánál töltött hétvége előttem. Nem szabályokat ismertetett, hogy hogyan "kell" kinéznie egy otthonnak, hanem szempontokat adott, kérdéseket, és rálátást arra, hogy a családom és én hogyan jelenünk meg a lakásunk terében. Érdekes volt meglátni, hogy a megfeleléseink, a le nem vetett kötöttségeink vagy a "kinőtt" szempontjaink és akár a lelki terheink, feladataink hogyan pakolódnak körénk a valós térben. Új stílusokat, új lehetőségeket mutatott, és azóta is sokszor eszembe jut, amit a tér japán kihasználásáról mesélt, amikor a bútorok nem a fal mentén körben "árulják a petrezselymet", hanem benne vannak a térben. Feltöltött a Katával töltött két nap, és a háztervünk megbeszélésén keresztül egészen az új házunkig gyűrűznek majd a hullámai.”
"Sose felejtem el, mikor Kata az egyik tér-lélek-tan tanfolyamon arról beszélt, hogy gondoljunk bele, mit látunk, mikor reggel először kinyitjuk a szemünket ébredéskor. Olyasmit, ami egyből boldoggá tesz? Vagy lehangoló dolgokat, kuplerájt? Aznap, mikor hazamentem, lefeküdtem az ágyamra, becsuktam a szemem, kinyitottam. Láttam bizony kupis részeket, és a falfelület, ami szemben volt velem, bántóan üresnek tűnt. Úgyhogy gyorsan rendet raktam, feltettem egy csomó vidám képet a falra, illetve egy szép nagy zöld növényt a folyosóra, amit még láttam az ágyamból. Addig is tudtam, persze, hogy jobb olyan helyen aludni, ahol rend van, de Kata kérdése abban segített, hogy szinte naponta tegyem fel a kérdést, és tudatosítsam magamban, hogy mennyire fontos, milyen környezet vesz körül. Tehát ne csak véletlenül foglalkozzam ezzel, amikor épp kedvem van, hanem nagyon tudatosan, figyelve arra, hogy bennem, a családom tagjaiban és a vendégeinkben milyen érzéseket kelt, milyen hangulatot teremt a környezet, amiben élünk és amelynek kialakításáért elsősorban én vagyok felelős, mint családanya."
„Katától nagyon sok értékes segítséget kaptunk új otthonunk berendezésekor: először a régi bútoroknak találta meg az új helyét, aztán remek, szakértő tanácsokat adott a textíliák kiválasztásánál. A keze nyomán létrejött egy különleges hangulatú kilimekkel, és párnákkal díszített nappali, jól megválasztott finom és rafinált színekkel és formákkal. Ezt a lakásbelsőt – szinte hihetetlen – tizenhét év alatt sem untuk meg!”
„Kata lénye és munkája úgy hat, s kínálja fel egyben a változás, változtatás lehetőségét, hogy csak az igazán értő, fürkésző és nyitott szemű-szívű halandónak tűnik fel ez az önzetlen "ajánlat". Finoman érintve, az első pillanattól lényegre látóan "tapogatja le" egy másik ember személyes terét, s ráérezve Kata megújulást sürgető tehetségének szárnyaló erejére, lehetetlen kivonódni az átalakulás folyamata alól. Ismertségünk óta sokat tanított nekem. Más irányokból, szögekből, mélységekből és magasságokból tekintek a világra, mely lakóteremen, személyes tárgyakhoz fűződő viszonyomon, emberi kapcsolataimon egyaránt megmutatkozik. Arról a két rikító színű, örök vidámságot sugárzó díszpárnáról a kanapén, melyet biztató szavai után szereztem be, már nem is beszélve.”