„Kata tér-lélek-tan tanfolyama transzformációs erővel bírt számomra. Az általa megosztott tapasztalat és tudás hatására felismertem, hogy a lakásom egy 10 évvel ezelőtti állapotomat tükrözte. Új szemüveget kaptam tőle, amivel körbe nézve a lakásban magam is meglepődtem, hogy mennyire nem passzol a mostani személyiségemhez az életterem. Pakoltam, festettem, szortíroztam, áttologattam, kidobtam, újra áttologattam, most meg csodálom az eredményt. Addig játszottam a tárgyakkal, amíg olyan egységet alkottam, amiben jól érzem magam. Most öröm belépni a lakásba és az ismerősök, családtagok is csak ámuldoznak, hogy mennyire más lett a hangulata.
Kata nem csak látja, hanem érzékeli is a teret, a megrekedt vagy éppen túlcsorduló energiákat. (Ami számomra döbbenetes, hogy még képek alapján is.) Hálás vagyok neki azért, hogy a magában évek során érlelt tudás egy részét átadta nekem és felnyitotta a szemem. Tette mindezt hitelesen, emberien, a másik érzéseire figyelve, rám (is) hangolódva. Jó szívvel ajánlom a kurzust mindenkinek, aki fel szeretné frissíteni az életterét és ezáltal az életét!”
„Kata valami olyan ősi tudást hordozol, ami bár lehet, hogy bennünk van, de legtöbbször nem éljük, s nem használjuk azt. Ezért hasznos, hogy emlékeztess bennünket arra, hogy a személyiségünk és lényünk kiterjedése és meghosszabbítása a saját terünk. Oda s vissza hatnak egymásra. Ha változik körülöttem a tér, én magam is változok. És ha változom, érzem hogy változtatnom kell a körülöttem lévő teremen is. Legyen ez akár a lakásom, a személyes terem, a munkahelyem, vagy ahová rendszeresen járok el. A tér kívül is, belül is adott, a lényeg, hogy mit kezdek vele, s hogyan alakítom szabadságom terévé.
Kata nekem abban segítettél sokat, hogy egy éppen bekövetkező munkahelyi változást saját szabadságom javára tudtam fordítani. Köszönöm, hogy elindítottál a saját TÉR-LÉLEK változásomon! Azóta már eladtam egy régi kanapét, és vettem egy újat, rengeteg lomtól szabadultam meg, és ügyelek rá, hogy csak olyan tárgyakkal vegyem magam körül, amik valóban fontosak. Hálás vagyok, és öröm van bennem, ha Rád s tanításaidra gondolok :)”
„Katát több alkalommal is lakberendezési tanácsadásra kértem föl. Nagyon érdekes volt megfigyelni, ahogyan először gondosan „bejárta a terepet”, szinte eggyé vált a térrel. Érdekes és elgondolkodtató kérdéseket tett föl a családi szokásokra vonatkozóan, és nagy örömömre nem egy elsősorban neki tetsző – ilyen-olyan divatot követő – környezetet kívánt számunkra létrehozni, hanem figyelembe vette az adottságokat, a meglévő bútorokat és a családi szokásokat. Keze alatt élhető, harmonikus és mégis izgalmas terek születtek. Meglepő színkombinációkkal, a meglévő képek és dísztárgyak szokatlan és izgalmas áthelyezésével, kis helyi fényekkel szinte csodát varázsolt a lakásból. Érdekes egyensúly született a nyugodt felületek és a váratlan, szokatlan súlypontok között. Azóta is szeretjük megújult otthonunkat, és a vendégek is szívesen tartózkodnak nálunk.
Különösen tetszett, hogy Kata megkülönböztetett figyelmet szentelt a közös étkezések helyének. A praktikus és gondos kialakítás révén a konyhában ténykedők főzés közben is részt vehetnek a családi beszélgetésekben, játékban vagy zenehallgatásban.”
„Teret nyitott a Katánál töltött hétvége előttem. Nem szabályokat ismertetett, hogy hogyan "kell" kinéznie egy otthonnak, hanem szempontokat adott, kérdéseket, és rálátást arra, hogy a családom és én hogyan jelenünk meg a lakásunk terében. Érdekes volt meglátni, hogy a megfeleléseink, a le nem vetett kötöttségeink vagy a "kinőtt" szempontjaink és akár a lelki terheink, feladataink hogyan pakolódnak körénk a valós térben. Új stílusokat, új lehetőségeket mutatott, és azóta is sokszor eszembe jut, amit a tér japán kihasználásáról mesélt, amikor a bútorok nem a fal mentén körben "árulják a petrezselymet", hanem benne vannak a térben. Feltöltött a Katával töltött két nap, és a háztervünk megbeszélésén keresztül egészen az új házunkig gyűrűznek majd a hullámai.”
"Sose felejtem el, mikor Kata az egyik tér-lélek-tan tanfolyamon arról beszélt, hogy gondoljunk bele, mit látunk, mikor reggel először kinyitjuk a szemünket ébredéskor. Olyasmit, ami egyből boldoggá tesz? Vagy lehangoló dolgokat, kuplerájt? Aznap, mikor hazamentem, lefeküdtem az ágyamra, becsuktam a szemem, kinyitottam. Láttam bizony kupis részeket, és a falfelület, ami szemben volt velem, bántóan üresnek tűnt. Úgyhogy gyorsan rendet raktam, feltettem egy csomó vidám képet a falra, illetve egy szép nagy zöld növényt a folyosóra, amit még láttam az ágyamból. Addig is tudtam, persze, hogy jobb olyan helyen aludni, ahol rend van, de Kata kérdése abban segített, hogy szinte naponta tegyem fel a kérdést, és tudatosítsam magamban, hogy mennyire fontos, milyen környezet vesz körül. Tehát ne csak véletlenül foglalkozzam ezzel, amikor épp kedvem van, hanem nagyon tudatosan, figyelve arra, hogy bennem, a családom tagjaiban és a vendégeinkben milyen érzéseket kelt, milyen hangulatot teremt a környezet, amiben élünk és amelynek kialakításáért elsősorban én vagyok felelős, mint családanya."
„Katától nagyon sok értékes segítséget kaptunk új otthonunk berendezésekor: először a régi bútoroknak találta meg az új helyét, aztán remek, szakértő tanácsokat adott a textíliák kiválasztásánál. A keze nyomán létrejött egy különleges hangulatú kilimekkel, és párnákkal díszített nappali, jól megválasztott finom és rafinált színekkel és formákkal. Ezt a lakásbelsőt – szinte hihetetlen – tizenhét év alatt sem untuk meg!”
„Kata lénye és munkája úgy hat, s kínálja fel egyben a változás, változtatás lehetőségét, hogy csak az igazán értő, fürkésző és nyitott szemű-szívű halandónak tűnik fel ez az önzetlen "ajánlat". Finoman érintve, az első pillanattól lényegre látóan "tapogatja le" egy másik ember személyes terét, s ráérezve Kata megújulást sürgető tehetségének szárnyaló erejére, lehetetlen kivonódni az átalakulás folyamata alól. Ismertségünk óta sokat tanított nekem. Más irányokból, szögekből, mélységekből és magasságokból tekintek a világra, mely lakóteremen, személyes tárgyakhoz fűződő viszonyomon, emberi kapcsolataimon egyaránt megmutatkozik. Arról a két rikító színű, örök vidámságot sugárzó díszpárnáról a kanapén, melyet biztató szavai után szereztem be, már nem is beszélve.”